115 éves az Iparművészeti Múzeum

Amikor ez a sorozat elkészült, még csak 110 éves volt, talán épp eljött az ideje, hogy felkerüljön az oldalra.

Az “iparmúzeum” tervét Rómer Flóris (1815-89) régész és művészettörténész dolgozta ki. A koncepciót az országgyűlés 1872-ben elfogadta, és a múzeum alapítására 50 ezer forintot szavazott meg. 1890-ben megvásárolták az Üllői úti telket, és a múzeumépületre nyilvános pályázatot írtak ki, amelyet Lechner Ödön és Pártos Gyula “Keletre magyar!” jeligéjű terve nyert meg. Az építkezés 1893-tól 1896-ig tartott, és a millenáris ünnepségek keretében 1896. október 25-én I. Ferenc József nyitotta meg. Az új, minden igénynek megfelelő palota a múzeumon túl az 1880-ban alakult Iparművészeti Iskolát is befogadta. A keleti ornamentikát és magyaros díszítőmotívumokat magán viselő, a korai szecesszió jellegzetességeit mutató palota építészeti megoldásai különlegesek: kiállítócsarnokának vasvázas üvegteteje, az üvegkupola díszítése, az oszlopos előcsarnok fölfelé nyitott, a kupolára rálátást adó építészeti megoldása nagyszerű. A palota születése pillanatától heves vitákat váltott ki, jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Benne megvalósul a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniája. A Zsolnay-kerámiával borított színes kupola messziről, a meseszerű díszítményekkel ékes nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatja a látogatókat. Mégis, az ellenzők miatt, az 1920-as évek végére a múzeum belső festését (Reissmann Károly Miksa művét) drasztikusan lemeszelték. Csak két terem és a szélfogó menekült meg, a mór hatásokat mutató nagycsarnok ma is hófehéren fogadja a látogatókat.

Interaktív panoráma megtekintése.

Ütőzenekari koncert

A VI .Zuglói Veteránjármű-találkozóra meghívták az ütőzenekart egy kis hangulatteremtésre. Szokásosan fantasztikus volt.

Interaktív panoráma megtekintése.

A Lánchíd tetején

Régi vágyam, tervem valósult meg a napokban, a Megyeri-híd és a Szabadság-híd után a Lánchídra is sikerült végre följutnom gömbpanorámát csinálni! Hála kedves Takoca barátunknak    Természetesen nem lehet csak úgy fölsétálni a hídra, ehhez több engedélyre is szükség volt. Amivel csak egy a baj, hogy az időpontot előre le kell fixálni. Viszont ki tudja előre milyen idő lesz? A mostanit sem nevezhetném ideálisnak, de legalább nem esett! ;-)) Az, hogy nagyjából 40 fok és tűző nap volt, egy dolog, de ehhez meleg pára is borult a városra, bárányfelhőknek még nyoma sem volt. Takoca a pesti oldalhoz közelebb eső pilléren dolgozott, én meg a budain. Az ő gömbpanorámáját a bal alsó kis képre kattintva lehet megnézni. (Még van pár híd, amire érdemes fölmenni, rajta vagyunk, folyt. köv.)

Interaktív panoráma megtekintése.

Liechtensteinklamm

A második napunkat itt kezdtük. Egy csodálatos szurdok, melyen egy keskeny fa járdán lehet végigsétálni. A végén vízesés. Ott készült a panorámafotó. Állványt nem volt kedvünk cipelni, a panoráma is kézből készült. Fantasztikus élmény volt, meseszép az egész, szerencsére korán mentünk, visszafele már elég sokan voltak.

Interaktív panoráma megtekintése.

Bärnbach

Ha már arra jártunk, megálltunk Bärnbach-ban. Itt van ugyanis a St. Barbara templom, amit  Hundertwasser tervei alapján építettek át. Kívül, és a templom belsejében is készült panorámafotó. Hundertwasser-t nagyon szeretem, korábban készült panoráma a Bad Blumau-ban lévő strandon, és a bécsi Kunsthaus-ban is.

Interaktív panoráma megtekintése.