A bazilikális alaprajzú épület 1896-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján, művészeti bemutatók számára. Az épület bejárata korinthoszi oszlopos portikuszból nyílik, amelynek hátsó falán Deák Ébner Lajos háromrészes freskója a szobrászat kezdetét Vulkán és Athéné alakjával, a művészetek kútforrását Apollóval és a múzsákkal, a festészet eredetét a szerelmes pásztorral az antik legenda szerint ábrázolja. A közbenső képeken a festészet és a szobrászat allegorikus alakjai szerepelnek. A vörösrézből kovácsolt kazettás főkaput Sátori Pál készítette. Az épület oldalhomlokzatainak harmonikus tagolása és díszítése a Zsolnay-féle pyrogránit alkalmazásának ritka példája. A téglaburkolatú falakat pilaszterek , párkány, ablakkeretezések, tablók tagolják, az érett reneszánsz formavilágát idézve. Az épületet záró félköríves oszlopcsarnok domborművei, növényi ornamentikája, az oldalhajók és a felülvilágított oldaltermek az 1990-es években lezajlott felújítás óta ismét teljes pompájukban láthatók. A Műcsarnoknak saját gyűjteménye nincs, időszaki tárlatokon mutatja be a hazai és nemzetközi kortárs művészet legjavát, összesen akár 2300 négyzetméteren. Művészeti könyvtára nyilvános.
